Hogyan védd meg a brandedet, ha másolják a tartalmaidat

A te oldalaidon szerepelnek másolt tartalmak?

Ne vágd rá, hogy „nem”, mert lehet, hogy tévedsz.

Szövegek keresőoptimalizálásával alapvetően nem szeretek sokat foglalkozni. Egy szövegíró ugyanis egy egyszerű szabály szerint él: úgy írj, mintha a Google nem létezne. Egy profi copywriter akkor is jól rangsoroló tartalmat ír, ha nem raksz elé kulcsszólistát.

A tartalomduplikáció azonban egy olyan SEO-téma, aminek a legapróbb részleteit muszáj legalább egyszer tisztáznunk.

Kezdjük azzal, hogy tisztázzuk a legnagyobb félreértést.

Nem, a Google NEM büntet a duplikációért

Bő egy hónapja Andrey Lipattsev, a Google senior stratégája egy élő videobeszélgetésben sokadszor kijelentette, amit már többször is hallhattunk a keresőóriás képviselőitől: a Google-nél semmilyen policy nincs arra, hogy a duplikált tartalmakat büntessék. A büntetés nincs beépítve az algoritmusokba és nem is tartják elvből etikátlannak.

Mindez tökéletesen érthető, tekintve, hogy a duplikáció általában „természetes” módon következik be, ahogyan ezt mindjárt látni fogod.

Van ellenben szűrés. Ha több azonos tartalmat talál a kereső, akkor válogatni fog ezek között. Az algoritmus több száz tényezőt vesz figyelembe, és ha nem talál olyat az egyező tartalmak között, amelyet eredetiként jelöltek meg, a legjobb minőségű találatot választja ki, a többit pedig elrejti a találati oldalról. (Lásd jobbra, a képet a Moz.comtól vettük át.)

Ezen sem lepődhetünk meg: a Google célja, hogy az emberek minél többször keressenek vele. Minőségi szolgáltatás kell tehát nyújtania, kielégíteni minél többek igényét – és ha egy találati oldalon tízszer ugyanaz szerepel, az egyáltalán nem javítja a felhasználói élményt.

A Google tehát az eredetiséget és hozzáadott értékre mutató jeleket figyeli elsősorban: így igyekszik megtalálni a legjobb minőségű tartalmakat.

Nincs szó büntetésről: a duplikált tartalom egyszerűen irrelevanciája miatt tűnik majd el a találatok közül.

Az optimalizációt tekintve egy duplikált tartalom tehát jellemzően nem azért nem ér el majd jó – vagy bármilyen – helyezést, mert egyezés áll fenn, hanem mert nem elég jó, nincsen elég visszajelzés, a Google nem látja a hozzáadott értéket.

(Ha Andreynek nem hiszel, Matt Cuttsnak esetleg már igen: ő úgy becsüli, hogy a web teljes tartalmának 25-30 százaléka duplikáció – és ezzel nincs is semmi gond.)

Ezzel együtt, idézek a Google súgójának ismétlődő tartalommal foglalkozó oldaláról:

„Azokban a ritka esetekben, amikor a Google azt észleli, hogy az ismétlődő tartalom a rangsoraink manipulálásának és a felhasználóink megtévesztésének szándékával jelenik meg, a megtévesztésben részt vevő webhelyek indexelését és rangsorban elfoglalt helyét is módosítjuk a szükséges mértékben. Ezen problémák miatt webhelye visszaeshet a keresési eredmények rangsorában, vagy akár teljesen el is tűnhet a Google indexeiből, ami azt jelenti, hogy többé egyáltalán nem jelenik meg a keresési eredmények között.”

A duplikáció nem gond. A manipuláció igen.

Hogyan születik a duplikált tartalom?

A tartalomduplikációnak elképesztően sok oka lehet.

Tartalommarketingesként az első, ami eszünkbe jutna, hogy valaki félreértelmezett költséghatékony keresőoptimalizálási kísérletként ugyanazt a tartalmat jeleníti meg egy sor blogon, amelyek mind a fő weboldalára linkelnek.

A legtöbb esetben azonban nem black hat technikákról, és nem is lustaságról van szó: a legtöbb duplikációt egyszerűen a technika eredményezi.

Duplikáció az adatbázisban

Könnyen lehet, hogy egyszerűen az adatbázis eredményezi a duplikációt: a feltöltött tartalom kap egy egyedi azonosítót, ez azonban nem az URL, ahogyan egyből gondolnánk. A tartalomra egy időben számos különféle link mutathat a weboldalon belül, amelyeket a link aszerint generál, hogy éppen honnan érjük el azt – különféle címkékkel, kategóriákból, keresőből és így tovább.

Hogyan jelenthet ez problémát?

Képzeljük el, hogy egy ilyen adatbázisban publikálunk egy olyan tartalmat, amely népszerű lesz a bloggerek körében. A szakmai blogok felkapják, elkezdik hivatkozni – ettől azt várnánk, hogy az adott tartalom pozíciója javuljon a célzott keresőkifejezések találati oldalán.

A kereső azonban dilemmába kerül, ugyanis ha nem figyelünk, könnyen lehet, hogy különféle címeket használnak majd, így ugyanazt a tartalmat mondjuk két-három eltérő URL-en hivatkozzák – ezek közül viszont a kereső csak egyet vesz majd figyelembe, és így jóval kisebb lesz a siker.

Kétélű optimalizálás

Elképzelhető az is, hogy a duplikált tartalom egyszerűen azért jelenik meg, mert a mobileszközökre, tabletekre és más okoskütyükre optimalizált oldalaink egy kicsit máshogy jelennek meg a keresőbotok számára: bizonyos esetekben azt látják, hogy adott egy desktopra és egy mobilra optimalizált oldal ugyanazzal a tartalommal.

Alapesetben ez a platformcélzás miatt nem jelentene gondot, ha azonban a kereső nem tudja értelmezni azt, hogy tulajdonképpen csak egy félrecsúszott optimalizációs kísérletről van szó, akkor kárt szenvedhetünk emiatt.

Nyomtatóbarát oldalak

Szinte minden tartalmakat publikáló oldalon találhatunk egy nyomtatóbarát nézetet: egy egyszerűsített oldalt, amelyet könnyedén azonnal kinyomtathatunk. Itt nem jelennek meg a dizájn- és navigációs megoldások és a többi sallang, egyszerűen csak a szöveges tartalom. Ezeket az oldalakat értelemszerűen az eredeti tartalom oldaláról hivatkozzuk – és éppen ez a probléma.

Ezeket a hivatkozásokat ugyanis a keresők botjai is megtalálják, benéznek mögéjük, és azt fogják látni, hogy egy újabb oldalon pontosan ugyanazt a tartalmat hivatkozzuk – amit akár úgy is értelmezhetnek, hogy black hat technikával igyekszünk javítani a rangsorolásunkon.

Maga a másolt tartalom nem büntetendő ugyan, az etikátlan linképítésre azonban más szabályok vonatkoznak.

A nyomtatóbarát oldalakat éppen ezért általában elrejtik a keresők elől, legalábbis így kellene – mégis sokszor jutok ilyen oldalakra a Google találati listájáról még a legnagyobb hazai hírportálok esetében is az eredeti tartalom helyett.

Kommentek több oldalra bontva

Gyakori jelenség WordPress-odalaknál, hogy a kommenteket több oldalra bontja a rendszer. Teljesen indokolt, hiszen egy sok száz kommentet tartalmazó oldal betöltése már igen lassú lehet, és tudjuk azt, hogy 3 másodpercnél hosszabb betöltési idő már komolyan rombolja a felhasználói élményt.

Ebben az esetben viszont valahogy így fog kinézni az URL:

http://blogod.hu/posztod/comments-page-1/
http://blogod.hu/posztod/comments-page-2/

És így tovább – miközben az eredeti poszt minden oldalon megjelenik majd.

Eltérő URL-struktúrák, honosított oldalak

Duplikált tartalmat lát a kereső akkor is, ha az oldaladat több címen érheti el. Például:

blogod.hu
http://blogod.hu
https://blogod.hu
http://www.blogod.hu

És ha .hu, .com, .eu és más domének alá ugyanazt az oldalt feltöltöd, akkor is ez a helyzet. Ha az URL változik, a Google is külön oldalként kezeli majd az eredményt, ez ilyen egyszerű.

„Minek annyit írni?”

Mégis, szövegírással foglalkozunk – a tartalmak másolásával gyakran találkozunk saját szakmánkban, amikor egyáltalán nem jóhiszemű hibáról, hanem lustaságról, a költségek optimalizálásáról vagy éppen egyszerű lopásról van szó.

Ha a tartalommásolás tudatos és szándékos, még annak is rengeteg oka lehet. A híroldalak például rendszeresen vesznek át nagyobb szövegblokkokat egymástól, a hírügynökségektől vagy külső forrásokból, persze forrásmegjelöléssel együtt. Ez egy bevett, indokolt és teljesen etikus gyakorlat: hiszen ott van a forrásmegjelölés, és hozzáadott tartalom is keletkezik.

Ha a saját tartalmaidat duplikálod, ezt most azonnal fejezd be: egy minőségi tartalmat elég egyetlen helyen közzétenned, nem kell minden oldalon szerepeltetned. Ha azt hiszed, hogy a kulcsszavak vagy a visszajelzések miatt javít majd a helyezéseden, hogy minden aloldaladon ott van néhány komplett blogbejegyzés, elkeserítelek: az eredmény éppen ennek ellenkezője lesz.

Megint más esetről beszélünk, ha valaki lopni kezdi a tartalmaidat. Általában emiatt nem kell aggódnod olyan értelemben, hogy a másoló oldala aligha lehet sikeresebb a tiednél, ha megfelelően kommunikálsz. Szerzői jogi szempontból viszont már aggályos a kérdés, és érthető, hogy az értékes szellemi termékedet meg akarod védeni – ez viszont már nem a SEO vagy a tartalomkészítés, hanem a jog témakörébe tartozik.

A lopást jelentheted a Google felé is – ezzel legalábbis a találati listáról eltávolítva azt. Erről lent a megoldások között olvashatsz bővebben.

Mi van a közösségi médiával?

A Facebookon, Twitteren, Tumblrön elképesztően sok olyan tartalmat találunk, amelyeket duplikációnak értékelhetünk. Ez a világ azonban máshogyan működik.

A közösségi média aktívan ösztönzi a megosztásokat, hogy a tartalmakat eljuttasd még több emberhez, és ez egyáltalán nem minősül duplikációnak – még ha azzal jár is, hogy az azonos tartalom megjelenik újból és újból. Már csak azért sem, mert mindig ott található a hivatkozás az eredetire.

A keresők egyes közösségi platformokra be sem látnak, ahová pedig igen, ott egyszerűen valószínűleg ugyanúgy rangsorolnak majd, és a legtöbb interakcióval bíró eredetit hozzák ki a találati oldalon.

Hogyan találd meg a duplikált tartalmakat?

A duplikációval kezdened kell valamit

A Google ugyan nem fog büntetni, de hátrébb sorolni talán igen. A felhasználók talán más oldalon fogják fogyasztani a tartalmaidat. A célközönséged szétszóródik. Vagy talán mások a te szellemi termékeddel keresnek pénzt.

A duplikált tartalom nem olyasmi, ami miatt álmatlan éjszakáid kell legyenek, de valamit mindenképpen kezdened kell vele.

Mindenekelőtt azt tanácsolom, beszéld meg a webfejlesztőddel, hogy az oldalad megfelelően be van-e biztosítva a tartalomduplikáció ellen, illetve ellenőrizd, hogy nem jelennek-e meg jogosulatlanul máshol a neten a tartalmaid.

Ezután pedig, ha gondot észlelsz, tégy ellene, mert ez hosszú távon károkat okozhat a cégednek, a brandednek is.

Ha szeretnél felvilágosultabb magyar internetet, akkor ezt a cikket egy megosztással juttasd el minél több emberhez.